Jorge Blanco
Várok...3 órája csak arra várok hogy mondjanak valamit Tini állapotáról! Senkim nem maradt már csak Tini! A lányomat Sofia elvitte és lehet soha többet nem látom. Belehalok ha Tininek valami baja lesz!
-Mr.Blanco!-szólt oda nekem az orvos
-Igen?-fordultam felé
-Martina kisasszonynak elvégeztünk egy műtétet! Most már nem lesz semmi baja csak nem biztos hogy lehet gyereke!
-Be mehetek hozzá?-kérdeztem
-Persze menjen csak!-be mentem Tinihez. Az ágyon feküdt és bambult kifelé. Leültem hozzá és megfogtam a kezét.
-Jobban vagy?-nem válaszolt csak bólintott egyet.-Biztos? Nagyon sápadt vagy!
-Jorge jól vagyok! Hagyjál békén!-kiáltotta el magát.
-Most meg mi van?-nézem rá értetlenül
-Semmi...csak...menj el!
-Dehogy megyek el! Meg bolondultál?
-Kérlek, egyedül akarok lenni!-jelentette ki könnyes szemekkel
-Nem hagylak magadra! Tini elhiszem hogy nagyon megvisel téged az ami történt de ne taszíts el magadtól!
-Elveszíted miattam a lányod!- ordított úgy hogy azt még szerintem a Holdon is hallották
-Akadj már le erről a témáról könyörgöm! Nem fogom hagyni hogy Sofia elvigye! De ha még is el vinné akkor már csak te maradsz nekem. Nem szeretnélek elveszíteni! Tini kérlek ne tedd ezt velem!
-Menj el Jorge! Nem akarlak látni!-kezdett el megint kiabálni. Fel álltam és kimentem a kórteremből.Nem értem mi baja van! Segíteni akarok neki de nem engedi! Haza vettem az írányt ahol a drága feleségem vagy ex feleségem ült a kanapén.
-Mit keresel itt Sofia?
-Itt lakom, nem?
-Azta! ne mondd! Már azt hittem az üveghegyen túl!Úgy volt hogy elmész!
-Igen de meggondoltam magam! Inkább veled maradok! Csak hagyd el azt a fruskát!-kezdte el simogatni a karom
-Sofia, drága egyetlenem....utállak, undorodom tőled! Mihamarabb költözz el! Tinit meg nem ismered úgyhogy jól gondold meg mit mondasz! - rántottam el a kezem
-Rendben ahogy akarod! De a lányod felejtsd el!
-Mi? Ezt hogy érted?
-Úgyhogy soha többé nem láthatod! -mondta majd elviharzott. Le ültem és át gondoltam az egész életemet! Fogtam magam és elmentem Tinihez! Muszáj lesz beszélnem vele. Ha nem lesz képes megbocsájtani akkor mindenképpen Sofiával maradok! Pár perc elteltével oda értem Martina házához. Az ajtó felől Sofia és Tini kiabálása csapta meg a fülem valamint a lányom hangos zokogása. Benyitottam és amint megláttam elhallgattak.
-Sofia, mit keresel itt?-kérdeztem
-Ezt én is kérdezhetném tőled! De ha ennyire akarod tudni akkor beszéltem a kis kurváddal hogy szálljon le rólad! Talán baj?
-Igen baj!-válaszoltam unottan. Igazából már semmi kedvem ehhez! Legszívesebben leugranék egy szakadékba! Lesz ami lesz! Leszarom!
-Jól van Jorge! Betelt a pohár!-hogy mi telt be? Nem is csináltam semmit!-Válassz a lányod vagy ez a...hagyjuk!- Megéri elvesztenem a lányom egy olyan nő miatt akibe csak azért szerettem bele mert az egyik álmomba volt! Bárcsak ne lett volna az az álom! Nem lenne ennyi baj! Megéri?.....
-Jobban vagy?-nem válaszolt csak bólintott egyet.-Biztos? Nagyon sápadt vagy!
-Jorge jól vagyok! Hagyjál békén!-kiáltotta el magát.
-Most meg mi van?-nézem rá értetlenül
-Semmi...csak...menj el!
-Dehogy megyek el! Meg bolondultál?
-Kérlek, egyedül akarok lenni!-jelentette ki könnyes szemekkel
-Nem hagylak magadra! Tini elhiszem hogy nagyon megvisel téged az ami történt de ne taszíts el magadtól!
-Elveszíted miattam a lányod!- ordított úgy hogy azt még szerintem a Holdon is hallották
-Akadj már le erről a témáról könyörgöm! Nem fogom hagyni hogy Sofia elvigye! De ha még is el vinné akkor már csak te maradsz nekem. Nem szeretnélek elveszíteni! Tini kérlek ne tedd ezt velem!
-Menj el Jorge! Nem akarlak látni!-kezdett el megint kiabálni. Fel álltam és kimentem a kórteremből.Nem értem mi baja van! Segíteni akarok neki de nem engedi! Haza vettem az írányt ahol a drága feleségem vagy ex feleségem ült a kanapén.
-Mit keresel itt Sofia?
-Itt lakom, nem?
-Azta! ne mondd! Már azt hittem az üveghegyen túl!Úgy volt hogy elmész!
-Igen de meggondoltam magam! Inkább veled maradok! Csak hagyd el azt a fruskát!-kezdte el simogatni a karom
-Sofia, drága egyetlenem....utállak, undorodom tőled! Mihamarabb költözz el! Tinit meg nem ismered úgyhogy jól gondold meg mit mondasz! - rántottam el a kezem
-Rendben ahogy akarod! De a lányod felejtsd el!
-Mi? Ezt hogy érted?
-Úgyhogy soha többé nem láthatod! -mondta majd elviharzott. Le ültem és át gondoltam az egész életemet! Fogtam magam és elmentem Tinihez! Muszáj lesz beszélnem vele. Ha nem lesz képes megbocsájtani akkor mindenképpen Sofiával maradok! Pár perc elteltével oda értem Martina házához. Az ajtó felől Sofia és Tini kiabálása csapta meg a fülem valamint a lányom hangos zokogása. Benyitottam és amint megláttam elhallgattak.
-Sofia, mit keresel itt?-kérdeztem
-Ezt én is kérdezhetném tőled! De ha ennyire akarod tudni akkor beszéltem a kis kurváddal hogy szálljon le rólad! Talán baj?
-Igen baj!-válaszoltam unottan. Igazából már semmi kedvem ehhez! Legszívesebben leugranék egy szakadékba! Lesz ami lesz! Leszarom!
-Jól van Jorge! Betelt a pohár!-hogy mi telt be? Nem is csináltam semmit!-Válassz a lányod vagy ez a...hagyjuk!- Megéri elvesztenem a lányom egy olyan nő miatt akibe csak azért szerettem bele mert az egyik álmomba volt! Bárcsak ne lett volna az az álom! Nem lenne ennyi baj! Megéri?.....



























