7.Rész

Jorge Blanco

Nem hiszem el hogy lefeküdtem Tinivel. Nem mintha megbántam volna, csak így első nap....hát, félek mi lesz később. De ő se nagyon ellenkezett. Camilla sírása szakította meg a gondolat menetemet. Át mentem a szobájába és ki vettem az kiságyából. Próbáltam vissza altatni de nem igazán ment. Pár perc után tinit pillantottam meg az ajtóban.

-Ez nem megy neked.-nevetett majd oda jött hozzánk

-Hát nem!

-Miért nem énekelsz neki?-kérdezte én meg el kezdem énekelni az egyik dalomat.Hogy mondjam...nem vállt be ez se, de legalább a sírást abba hagyta.Helyette úgy nézetrám mint egy bolondra.

-Add csak!-átadtam neki a lányomat.Elkezdett énekelni egy számomra ismeretlen dalt. Gyönyörű

hangja van, amint elkezdett dalolni a hideg futott rajtam végig. Nem tudom hogy csinálta de két percen belül Cami már aludt. Befektette az ágyába majd rám kapta tekintetét. 

-Elképesztő vagy.-gondolkodtam hangosan mire ő felhúzott szemöldökkel nézett rám-Most mi van tényleg így van.-nevettem el magam. Tini fogta magát és kiment a szobából le a konyhába. Én ezt tettem. leültem mellé egy székre és csak figyeltem ahogy néz előre.

-Mit bámulsz?-törte meg a csendet

-Téged.

-Na ne mondd, azt hittem a nem létező gorillámat.

-Nagyon vicces.....Mi a bajod?-kérdeztem

-Semmi

-Semmi? 

-Mi lenne? Azon kívül hogy folyamatosan engem sasolsz?-pillantott rám 

-Komolyan kérdeztem. Azért figyellek mert nem tudok kiigazodni rajtad.

-Rajtam nem lehet kiigazodni? Ez rágalom! 

-Tegnap még semmi bajod nem volt. Most mi történt?

-Az hogy utállak?-mondta úgy mint egy 6 éves amikor be durcizik

-Mit tettem ellened?

-Nem tudom.-vonta meg a vállát

-Akkor? Ne csináld már ezt!-mentem hozzá közelebb a székkel és megcsókoltam. Visszatértünk a startra ahol tegnap este abba hagytuk. Igen, tényleg teljesen megőrültem mivel most már másodszorra lefeküdtem Tinivel.

*Pár órával később*

Ismét Martina mellett ébredtem. Megpusziltam a vállát mire gyorsan felém fordult. 

-Ez tudod jól hogy nagyon nagy hiba volt meg a tegnap esti is, ugye?kérdezte

-Én nem tartom annak. Senki se tud róla, hogyha meg a sárkány esetleg megtudná max elköltözne. Nagyon nem érdekelné.

-Sárkány-nevetett

-Igen, Sofiából egy házisárkány lett.-nevettem el magam én is

-Kedves vagy hogy sárkánynak hívod.

-Tudom. Már nem ugyan olyan a kapcsolatunk mint régen volt. Teljesen megváltozott. 

-De akkor miért vagy még vele?

-A kicsi miatt. Nem szeretném hogy anya nélkül nőjjön fel. Mert ha el is válnánk biztos hogy nálam maradna mivel Sofi egyáltalán nem foglalkozik vele.

-Biztos találsz valakit aki jó lesz Caminak is!-mosolygott 

-Nem ismersz véletlen valakit?-kuncogtam, és elkezdtem puszilgatni

-Jorge nem már!-kapálózott nevetve-Amúgy nem, nem ismerek senkit.

-Én ismerek valakit. 

-Na kit?

-Nem tudom hogy ismered-e ,de itt fekszik velem szemben.

-Aha, nem ismerem. Ki lehet az? Felejtsd el!-pillantott rám komoran

-Miért? Szereted Camit vagy nem?

-Nem azért. Tényleg szeretem de Sofia megölne.

-Csak Sofia a baj? Őt elintézem én.Nyugi nem lesz baj. -öleltem át és ő ráfeküdt a mellkasomra. 

Később megebédeltünk és felmentünk játszani Camival. Úgy vettem észre hogy már most jobban szereti Tinit mint a saját anyját. Egyszer csak Martina lesápadt és rosszul lett. Lement a konyhába én meg beraktam a kicsit az ágyba és mentem utána. 

-Minden rendben?

-Igen, csak egy kicsit megszédültem

-Nagyon sápadt vagy. Ne vigyelek el orvoshoz?-fogtam meg a kezét

-Nem kell, jól vagyok!-még hogy jól van már nem tudott meg állni a lábán és összeesett. Kihívtam a mentőket akik gyorsan elvitték én meg a lányomat vittem most Ruggeékhoz akiknek nem mondtam semmit csak a kezükbe nyomtam a kicsit meg a cuccait és mentem is a kórházba. Nem tudok még semmit Tiniről itt vagyok egy órája d semmi. Ki jött az orvos én pedig szaladtam hozzá mint egy őrült. 

-Doktor úr, mi van Tinivel???

-Hát tudja Martina kisasszony....

Remélem tetszett ne kíméljetek a kommentekkel. Szerintem nagyon unalmas! Pussy!